Igazából, abból az apropóból hoztam létre a blogot, hogy megoszthassam másokkal mit is csinálok szabadidőmben. Nem szeretnék magamról esszéket írni, és naponta beszámolni a lelki állapotomról. (Elég szomorúnak találom, ha az ember blogon kell hogy megossza éppen hogy van). Régóta csinálok ezt-azt, folyton valami újba kezdek hogy rájöjjek mi is az ami a legközelebb áll hozzám. Mint minden lány én is ott kezdtem hogy gyöngyből állatokat csináltam, majd a kicsitől a fagolyókig, minden szín variációba nyakláncokat fűztem de ez a korszakom nem tartott sokáig. Aztán ahogy nőttem, kipróbáltam más technikákat is. Gipszképeket készítettem szalvéta technikával, fontam, szőttem, varrtam és hegesztettem... na jó azt azért nem:) A suli mellett ahogy telt az idő egyre kevesebb szabad órám maradt, amit inkább a barátokkal töltöttem minthogy itthon üljek.
Pénztárca kímélő módszernek indult az egész ékszerkészítési folyamatom. Rájöttem, hogy kis átalakításokkal a régi unalmas, kiegészítőimet feldobhatom és újjá varázsolhatom. Szétszedtem, összeraktam, levágtam, felragasztottam és el is készültek az első saját ékszereim. Elnéztem az itteni hobbiboltba - mert olyanunk is van-, hogy beszerezzek egykét alkatrészt. És íme, elkészültek az első próbálkozásaim, többé kevésbe újrafelhasznált kidobandó anyagokból.

Nem nagy dolog összeszerelni pár karikát és egy masnit hozzáfűzni, de nekem tetszenek. Bármilyen medállal és színnel elkészíthető.
Régi, rossz cipzárból csináltam, és egy trikóból kivágtam a csipkét azt varrtam köré. Ezek mind itthon voltak, csak az időmet költöttem rá, így 100% újrafelhasznált anyag.
Ezek is régi felsőből kivágott anyagból készültek, egyedül a fülbevaló alap, és a szerelőkarika bolti.